Hírek

A fraknoi kirándulás

2008.11.08.

Lions kirándulás Burgenlandba (2008. október 23.)

Folytatva a tavalyi évben a szekszárdi bor-túrával megkezdett hagyományt az idei év első programjai között ismét egy kirándulás szerepelt, mégpedig a közeli Burgenlandba, ahol három híres Esterházy birtokot tekintettünk meg.Bár az idei kirándulás csak egynapos volt, programban, látnivalóban és élményben igazán nem volt hiány. Már korareggel elindult buszunk Ausztria irányába és röviddel 9 óra után meg is érkeztünk Fraknó várához (mai nevén Forchtenstein).A vár, mely már a XVII. század óta a család tulajdonában van a Rozália hegység egyik magaslatán áll. Maga a várkastellán, Dr. Herbert Zechmeister üdvözölte meleg szavakkal a hideg szélben didergő 40 fős csapatunkat és meglepetésként az Esterházy pincészet pezsgőjével koccinthattunk, mielőtt megkezdtük a vártúrát.Vártúra? De még milyen vártúra! Csapatunk két részre szakadva, két sziporkázó, magyar anyanyelvű idegenvezető kíséretében ismerkedhetett meg az Esterházy család és a vár történetével, valamint tekinthette meg a tökéletes állapotú erődítményt és azt a rengeteg műkincset és ereklyét, amit a vár még ma is féltve őriz.A majd’ 3 órás élménygyűjtést követően a Kukaricagóréhoz címzett vendéglőben jól esett a forró leves, no meg a Tafelspitz, amit igazán ízletesen készítettek el. Meglepetésként kiderült, hogy a vendéglő tulajdonosa maga is Lions tag, sőt a klubülések épp itt kerülnek megrendezésre. Gyors zászlócsere után meg is hívtuk őket Győrbe.Ebéd után átbuszoztunk Kismartonba (mai nevén Eisenstadt), ahol a program szerint az Esterházy Alapítványok Elnöke, Dr. Ottrubay István úr köszöntötte a győri Lionokat, majd az Esterházy kastélyban, maga az „udvarmesterné” – egy nagyon kedves idegenvezető képében – körbevezetett bennünket. Az épület eleganciája, a számtalan szalon és szoba kellemes, néha sejtelmes hangulata, no meg a Haydn-terem grandiózus látványa, valamint tökéletes akusztikája mindannyiunkat lenyűgözött. Szívesen bolyongtunk volna még pár órát a kastély több mint 120 szobájában…Ezután néhányan a belvárosban sétálgattak, mások kávéztak, megint mások a kastély parkját fedezték fel, de mindnyájunkat elbűvölt ennek a kisvárosnak a nyugalma és bája.A nap utolsó programja a darázsfalvi (mai nevén Trausdorf) Esteházy pincészet borkóstolóval egybekötött megtekintése volt. Még be sem léptünk a pincészetbe, de máris kaptunk egy élményt: a borászat építészeti megoldásai fantasztikusak! Igazi XXI. századi dizájn.Amikor aztán a pincészet egyik munkatársa körbevezetett bennünket, akkor kiderült, hogy a külcsín nem öncélú, mert az épület tervezésénél a praktikum legalább ilyen figyelmet kapott, ráadásul az itt alkalmazott technológia Európa-szerte egyedülállóan modern. Az egyik pillanatban még acéltartályok között sétáltunk a következő pillanatban pedig már az üvegfalú barrique-pincében hallhattunk arról, hogy mi is ennek a műveletnek a lényege.Az elméletet nagyon hamarosan átültettük a gyakorlatba: indul a borkóstoló! Az emeleti (!) szintről, miközben vörös és fehér borokat egyaránt kóstoltunk még egy pillantást vethettünk a pincére, a teraszról pedig a naplementében gyönyörködhettünk. A borok mellé olyan „csipegetnivalót” kaptunk, ami egy hidegtálas vacsorának is becsületére válna. Már fél nyolc is elmúlt mikor búcsút vettünk vendéglátóinktól és elindultunk hazafelé. Alig gördült ki buszunk a borászat parkolójából, máris előkerült a harmonika és hazáig énekkel tartotta jókedvű csapatunkat.

Este tíz óra felé járt, mikor elcsigázottan, de élményekkel telve elbúcsúztunk egymástól. Ezt folytatni kell!


Kapcsolódó anyagok:

Galéria: