Hírek

Európai Lions összefogással vak- és látássérült tandemesek a paralimpián

2012.11.05.

A Lions összefogás csodálatos példája, ahogy a győri vak és gyengénlátó tandemesek nagy álma megvalósulhatott. A Tandenszem Egyesület Mittnacht József elnök vezetésével elhatározta, hogy majd kétezer kilométert kerekezve eljut a londoni Paralimpiára. Útjuk során Európa hat országának 14 Lions klubja fogadta, segítette, támogatta őket. A szervezést az Első Győri Lions Club vállalta magára, A Lions Clubok Magyarországi Szövetsége - a Lions Regattán és teniszversenyen gyűjtött adományok révén – jelentős, 400 ezer forintos anyagi támogatást nyújtott, emellett nemzetközi kapcsolatait is mozgósította.

Anyagiakkal, illetve a búcsúztató rendezvény megszervezésével járult hozzá az ügyhöz a másik két győri klub, az Arrabona és a Patrónus. Az útnak indulókat meleg szavakkal búcsúztatta Magyar László
I. alkormányzó, dr. Solymosiné Dr. Kiss Ilona II. alkormányzó, és Juhász Ildikó az Első Győri Lions Club soros elnöke, no meg a város lelkes oroszlánjai.

Az útról folyamatosan blog bejegyzésekkel tudósító Rónaszéki Katalin tolmács önkéntes beszámolójából nyomon követhetjük Bécs, Melk, Passau, Regensburg, Ingolstadt, Heidenheim, Sindelfingen, Rastatt, Saarbrücken, Luxemburg, London oroszlánjainak igyekezetét.  A csoport tagjai felhívták útjuk során számos ország számtalan közlekedőjének, lakójának figyelmét arra, hogy a látássérültek, a vakok is képesek nagy teljesítményekre. A róluk szóló nagy számú média tudósítás is hírül adta, hogy nem szabad sosem feladni a nagy álmokat, mert erős igyekezettel és jólelkű támogatókkal minden megvalósítható. Ilyen támogatók voltak az európai oroszlánok. 

Bécsben már sötét volt, mire a defektek és nehézségek miatt megcsúszott csapat fotót készíthetett az őket fogadó Lions Club tagjaival. Melkben a mozgalom vezetői mellett újságíró is várta a tandemeseket, majd a tagokkal közös vacsorát szerveztek. Passauban a helyi lions-osokhoz a regensburgiak is csatlakoztak és egy görög étteremben vendégelték meg a fáradt sportolókat. Regensburgban viszont a klub hölgytagjai főztek nekik.  Ingolstadtban a város vendégei voltak, de itt is csatlakozott hozzájuk a vacsorán a helyi LC elnöke. Heidenheimről lelkesen írt a tudósító: „ A csapatot a helyi Lions Club már nagyon várta, hatalmas örömmel fogadtak bennünket. Elsbeth Rommel LC Kormányzó nagyon szép szavakkal illette a csapatot. Köszöntője végén azt mondta, hogy ez az erőt felülmúló próbálkozás példaértékű az emberek számára.” Sindelfingenben 25 biciklis csatlakozott hozzájuk, a polgármester fogadta őket, este pedig a Lions klub elnöke és családja látta vendégül a látássérült csoportot, majd másnap 20 kilométeren keresztül együtt kerekeztek velük.  Rastattban  Christian Reuter lions tag és családja volt a házigazda, ők 30 kilóméteren keresztül próbáltak másnap „lépést tartani” a tandemesekkel. Saarbrückenben a lionok között magyart is találtak, Ernő Theuer építészt és Vera Strothmannal üzletvezetőt. Az ottani LC elnök a várost is bemutatta továbbindulás előtt. Az útinapló következő fejezetében ez olvasható: „a német-luxemburgi határra érve lelkes sportolók várták a csapatot. Egy óra késéssel a tandemesek is beértek, mi addig egy kávézóban beszélgettünk kb. 20 kerékpárossal. A csapat Remichtől Luxembourgig helyi bringásokkal, kézi kerékpárosokkal tekert 18 km-t. A fogadásunkra sokan összegyűltek a Nemzeti Sport Intézet udvarán. Jelen volt két helyi Lions Club, a Sportminisztérium képviselője, Kim Kirchen Tour de France versenyző, a Luxembourgi Paralimpiai Bizottság elnöke, a kézikerékpározók csapatának edzője, az út több pontján az étkezésről gondoskodó Eurest anyacége, a Compass képviselői, a RTL riporterei és sok helyi érdeklődő.” Brüsszelben az Első Győri Lions Club szervezésében sikerült bejutniuk az Európa Parlamentbe és az Európa Tanácsba. A magyar EU biztos kabinet tagjai, Hegyi Gyula és Kovács Gabriella mutatták meg, „hogyan működik az EU”. Figyelmességük révén egy hangszermúzeumot is meglátogattak, ahol sok szép hallanivalót találtak a látássérült és vak vendégek. Dover fehér szikláitól már a White City Lions Club Mathew Alfred elnök vezetésével által szervezett kerékpáros csapat kísérte Londonig a tandemeseket. Az utolsó napon még nem tudták, bejutnak-e a paralimpia megnyitójára. Végül a heidenheimi LC megoldotta: a kifáradt, elgyötört csoport végtelenül meghatódott, amikor kézbe kapták belépőiket. A nagy álom beteljesült. Bár nézve a képeket, hallgatva az élményeket, az ember arra gondol, maga a célhoz vezető út talán még izgalmasabb, felemelőbb, tanulságosabb lehetett. A sok mosolygós, szolgálatkész ember országokon átnyúló segítsége önmagában nagy élmény volt. És bizonyította, hogy a Lions mozgalom olyan, mint egy határokon átívelő nagy család. Képes gondoskodó családtagként szolgálni személyesen nem is ismert győri, illetve magyarországi társaik ügyét.   

Részletek a blogbejegyzésből: 

- Marcsi, a vak leányzó a szobatársam. Még egy hét elteltével is automatikusan felkapcsolom neki a fürdőben a villanyt..

- Egyetlen újságíró sem tudja elképzelni, hogyan lehet gyengén látóként kerékpározni.

- A bőség zavara legalább olyan rossz, mint az ínség. Kerékpáros nyelvre lefordítva, ha túl sok kijelölt kerékpárút van, az ember biztosan elkeveredik egy kereszteződésnél. Vagy kettőnél, naponta.

- Ha az ember szobája kártyával nyílik, 7-ből 2-en biztosan kizárják magukat a saját szobájukból.

- Még nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna magyarokkal. Ma mikor megérkeztünk a hotelhoz, magyar fiúk lógtak ki az ablakon..de futottunk már össze magyar pincérekkel, kőművesekkel, nyári szezonmunkásokkal, mérnökökkel, kirándulókkal stb.  

 


Kapcsolódó anyagok:

Galéria: